Ha engem kérdezel én (b)írom  nagyon is, de nem vagyok biztos benne, hogy sokan osztják a lelkesedésem. A nyelvtanulók egy része vagy nem szereti az írást, vagy egyszerűen nem vesz tudomást a létezéséről.

Ennek több oka is van. Az egyik, hogy az iskolai nyelvórákon (bár szerencsére számos ellenpélda van) nem kap elég nagy hangsúlyt az írás. Többnyire otthoni feladat, a diákok kapnak a fogalmazásra egy jegyet, de nem elemzik ki azt közösen.  Gyakori hozzállás: „Az írás nekem nem probléma, azt nem kell gyakorolnom, tudok egy csomó kifejezést, van levél sablonom, azzal bármit meg tudok írni.” Na ebből sülnek ki ilyen mondatok: „Let me know it as soon as possible I look forward to your early reply’”. Mindhárom kifejezés csodálatos önmagában csak nem egyben, mert így viszont értelmetlen a mondat.

A sablonos megoldás azért népszerű, mert az írástechnika tanítása és tanulása elég melós. A nyelvtanulók az íráshoz is szeretnének egy nagy bögre instant kakaót, hogy ne kelljen gondolkodni: tessék ezt írd le, így csináld és kész. Másik nagy kedvencem az: "Írjál minél többet, mert akkor kapsz jó sok pontot." Hát jobban ki sem tolhatnál magaddal. Az angol nagyon lényegre törő és logikus szerkesztésű nyelv. Ha “rizsázol” mondjuk, egy panaszlevélben leírod, hogy mennyire fáj a szíved attól, hogy nem vették figyelembe a kérésed és nem küldték el azt a regényt, amit  azért akarsz megvenni, mert a legjobb barátod ajánlotta és tévedésből, egy krimit küldtek, amit biztos, hogy nem fogsz elolvasni, mert nem bírod az erőszakot, na az tuti kudarc.

Most joggal kérdezheted, hogy van kézzelfogható ötletem is arra, hogy lehet fejleszteni az íráskészséget vagy csak kritizálni tudlak? Naná, hogy van:

Olvass!

Ha írni akarsz, előbb mindenképp olvass, méghozzá sokat. Ha egy szövegben jó kifejezést találsz, írd ki és használd fel. Ha sablonfüggő vagy lehet neked sablonod, csak ne használd ész nélkül. Nézz meg olyan leveleket vagy fogalmazásokat is, amik rosszul vannak megírva. Könnyebb először azt tudatosítani, hogy mit és hogyan ne írj.

Írj keveset sokszor!

Írj pár mondatot arról, hogy kell használni a hajszárítót vagy azt, hogy miért nem szereted a spenótot. Így megtanulod, hogy adj át információt röviden.

Gondol, gondol, gondol!

Mielőtt az instrukció (ALAPOS ÉS ÉRTŐ) elolvasása után nekiesnél azonnal a feladatnak, írj vázlatot. Elavultnak érzed? A nyelvvizsgázók jelentős hányada azért vérzik el az íráskészségen, mert nem ír vázlatot. A vázlat viszont legyen összeszedett és konkrét. Gondold át hány bekezdésből fog állni az irományod és konkretizáld, hogy melyik bekezdésnek mi a mondanivalója, így kialakítod a logikai sorrendet is. És ha nem térsz el a vázlatodtól, akkor nem fog szétesni a mondanivalód.

Kinek? Miért? Hogyan?

Az hogy kinek írsz, milyen célból és milyen stílusban szorosan összefügg. Mi a célod az írással? Az, hogy minél hamarabb információt szerez? Akkor nem azzal kezded a leveled, hogy Azért írok Önnek, mert láttam a hirdetését PONT. Nem azért írsz mert láttad a hirdetést, hanem mert kérdéseid vannak. Például: Láttam a hirdetésüket itt és itt az angol táborral kapcsolatban (mert lehet, hogy többet is hirdetnek) és ezzel kapcsolatban lenne pár kérdésem. Vagy ha beszámolsz egy színházi előadásról, akkor valószínűleg színházba járó közönségnek írsz, akik fontolgatják, hogy megnézik a darabot, akkor célod, hogy bemutasd érdemes megnézni a darabot vagy sem, nem pedig az, hogy töviről hegyire elmeséld a sztorit, mert akkor nem lesz értelme megnézni. Ha te vagy az ügyfélszolgálatos, aki azt a bizonyos panasz levelet kapja, mit akarsz tudni?  Azt, hogy mi a problémája, mit vár el kompenzációként és mit kell tenned, hogy azt korrigáld, semmi mást.

Mindig gondolkozz az olvasó fejével, ne a saját szempontjaid legyenek a fontosabbak!

Rewrite!

Végül írd át, újra és újra. Ez a gyakorlás szerves része; hol lehet egy-egy szót kicserélni, amikkel meg tudod villantani a szókincsed, miből lett túl sok, mit kell kihúznom. Ne félj attól, hogy éles helyzetben kicsúszol az időből, gyakorolj sokat és az átírási folyamat rutinná válik. Én is ezt teszem. Lehet, hogy nem hiszed el, de ezt a posztot közel egy hét alatt írtam meg. Nemcsak azért mert közben megtartottam vagy 45 angol órát, lefordítottam egy önéletrajzot, elláttam két 10 éves kamaszlányt instrukciókkal az internetes chat hátulütőiről és megpróbáltam maradék erőmmel beszerezni még pár elég erőltetettre sikerült karácsonyi ajándékot (a házi munkáról szándékosan mélyen hallgatok), hanem mert átírtam, aztán megint átírtam, és ez így ment egész a mai napig.

Az biztos, hogy nem lehet eleget írni, arról sem, hogyan kell írni, ezért megígérem, hogy az újévben még visszatérek rá, de addig is a következő immár hagyományos karácsonyi posztban is lesz karácsonyi képeslapírás. Szóval mindenképp stay tuned.