A legutóbb azt írtam, hogy a nyelvtanulás sikere nagyrészt, de nem kizárólag, a nyelvtanáron múlik. Ezt továbbra is tartom, viszont nem mindegy, hogy mekkora is az a nagy rész.

70-30

Azaz 70-30%, méghozzá a diák javára. Szóval, ha arányosítjuk a tanulási folyamatot, akkor az erőfeszítés 70%-át a nyelvtanulónak kell beletenni? Meglepően hangzik, igaz? Pedig ez a nagy helyzet, ha te a nyelvtanuló nem teszed bele a szorgalmad és akaratod, a magad 70%-át, akkor a tanár, még akkor is, ha minden alkalommal a maximumot hozza ki magából, és lehet bármilyen ügyes, kiugró fejlődést nem fogsz elérni.

De mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy ha a nyelvtanuló sikeres akar lenni megteszi a második lépést. Nem tévedés, nem az elsőt.  A második lépést! Beiratkozol egy tanfolyamra vagy tanárhoz és úgy érzed ezzel már ki is van pipálva a dolog. „Eljárok minden alkalommal az órákra (na jó lehet, hogy néha kihagyok egyet-egyet, a munka miatt), megcsinálom a feladatokat (bár most kivételesen kihagyom a házit, nagyon elfáradtam, de majd bepótolom) akkor megtettem, amit kell, a többi nem rajtam múlik. Pedig a legtöbb jó kezdeményezés a második lépésnél bukik el. A szándék jó, de önmagában nem elég, meg kell támogatni kis lelkesedéssel, elkötelezettséggel és főleg tervezéssel. Azért van annyi örök újrakezdő nyelvtanuló, mert soha nem teszik meg a második lépést.

Step by step

Könnyű azt mondani tudom, de ha elkezded végre tudatosan csinálni, menni fog. A lelkesedés és elkötelezettség kemény dió, többnyire személyiségfüggő, nem jön csak úgy magától, de a tervezés beiktatható és viszonylag könnyen kivitelezhető.

Ha nem akarsz folyamatos kudarcot megélni, legyen tanulási terved, amihez ragaszkodsz, egyeztetheted a tanárral, de csinálhatod tőle függetlenül. Dolgozz ki menetrendet és függeszd ki egy jól látható helyre, hogy ne tudd kikerülni. Időhiánnyal mindenki küszködik, viszont ha beosztod és következesen követed a sok kicsi sokra megy elvet (inkább több rövid gyakorlás egy héten, mint egy nagy), akkor meg lesz az a második lépés.

Nagyon fontos, hogy a terv és ezen belül a célok, amiket kitűzöl magad elé, reálisak legyenek. Ne várj túl sokat magadtól és ne hasonlítgasd magad másokhoz. Gyakori hiba, hogy az anyanyelvünkhöz mérjük az idegen nyelvtudást. Ne akarj rögtön felsőfokú szinten beszélni. Ez egy folyamat, amihez idő kell, és ha egyben nézed nagyon rémisztő és frusztráló. Nagyon sokan kérdezik, hány órát kell ahhoz venni, hogy kezdő szintről nyelvvizsgát szerezzek? Nem jó a kérdés! Egyrészt már eleve feltételezi a negatív hozzáállásodat, túl akarsz lenni minél hamarabb, meg sem próbálod élvezni. Másrészt, ha ezt kérdezed, kénytelen vagyok azt válaszolni, hogy alaphangon 480 óra, ami garantált leizzadást okoz. Egyébként is függ a nyelvtanulás intenzitásától, ütemétől, a szorgalmadtól. A maratonfutók nem úgy indulnak a versenyen, hogy 42 km-t akarnak lefutni, hanem kisebb szakaszokra bontják a távot, először csak hármat a következő sarokig és addig csak az a 3 km számít. Kicsi célok, kis siker, nagy öröm. Minden „3 km” után dicsérd meg magad! A vizuális típusok tarthatnak maguknál egy naplót, amiben feljegyezhetik, hogy mennyit tudnak már és milyen sokat haladtak, a legtöbb nyelvkönyv tanegységei végén is található egy kis blokk, ahol kipipálhatod, hogy mi tudsz már a tananyagból. Kövesd nyomon a fejlődésed!

Tipikus típusok

Nem árt tudni, hogy milyen típusú nyelvtanuló vagy, azaz hogyan tanulsz a legkönnyebben, milyen tanulási folyamatban érzed magad biztonságban. A már említett vizuális típus például akkor emlékszik jobban a megtanultakra, ha képek és vizuális anyagok segítségével tanul. Vannak az auditív típusok, akik a hallottak 75%-át képesek visszaadni, szeretnek szövegeket hallgatni és hangosan elismételni a kapott információt, ez egyébként a tanulás egyik legnehezebb módja. A sajtkukacok a kinesztetikus tanulást kedvelik, az információt mozdulatokon keresztül szerzik meg és az így tudatosul, nem szeretnek sokáig egy helyben ülni, szeretnek, viszont sokszor szünetet tartani és sok váltást beiktatni a tanulásba. Az analitikus nyelvtanuló szeret a részletekre koncentrálni, és a szabályok ismerete és megértése ad neki biztonságot (mérnökök magukra ismerhetnek), míg a globális típust pont a „big picture” érdekli és kicsit sem a részletek. Végül a reflektív tanuló, aki nagyon meggondolja, hogyan fejezze ki magát, mert nem szeretne hibázni és az ellenpárja a rizikóvállaló impulzív, aki inkább a folyékonyságra törekszik, mint a pontosságra. Nyilvánvaló, hogy adott nyelvtanuló többféle típusba is tartozhat, vannak átfedések.

Légy nyitott

Szóval jó, ha ismered magad, de ne felejtsd el, a tanár megláthat olyasmit is, aminek még nem vagy tudatában. Légy nyitott, csak akkor kérj segítséget, ha tudsz és akarsz is a tanácsokkal élni!  Adj esélyt magadnak! Ne döntsd el előre, hogy mire van vagy mire nincs szükséged! Ne azt hangsúlyozd állandóan, hogy mi nem megy, hanem koncentrálj a pozitív élményekre. Változz és változtass, ha szükséges! Minél érdeklődőbb vagy, annál nyitottabb leszel, ez pedig elengedhetetlen, ha nyelvet akarsz tanulni.

Ragadj meg minden lehetőséget!

Sok-sok éve figyelem a nyelvtanulókat és egy dolgot biztosan tudok: a legsikeresebb nyelvtanulók mindig azok, akik beépítik az életükbe az angolt. Rendszeresen néznek filmeket, sorozatokat angolul vagy angol felirattal (és nem magyar felirattal, mert az sajnos semmit nem ér, úgyis azt fogod olvasni, legfeljebb egy-két szót jegyzel meg belőle). Nem kerülik a szituációkat, ahol érintkezésbe kerülhetnek az angollal, hanem kimondottan keresik is és élvezik azokat. Rendszeresen olvasnak angol nyelvű sajtóanyagokat (5 percangol, a bbc learningenglish oldala) és irodalmat, mert tudják, hogy a nyelvtudást folyamatosan szinten kell tartani és fejleszteni. Angolul főznek és a használati utasítást akkor is angolul próbálják meg elolvasni, ha magyar verzió is van a dobozon. Sajnos a nyelvtanulás nem olyan, mint a biciklizés, megtanítottak 4 éves koromban tekerni, aztán 30 éves koromban a gyerekek kedvéért felpattanok és ugyanott folytatom, ahol abbahagytam. Ha a nyelvet nem gyakorlod rendszeresen és éveket hagysz ki, vissza fog fejlődni. A jó hír viszont az, hogy ha újból és kitartóan belekezdesz, hamar visszatérnek az emlékek.

A jó nyelvtanuló tudja és elfogadja, hogy a nyelvtanulás nem könnyű, épp ezért mindig megpróbál a holtpontokon (mert lesznek) átlendülni és ehhez szüntelenül keresi a lehetséges eszközöket.

Szóval nincs kifogás, bele kell vetned magad, tedd meg a második lépést!