Erősen csodálkozom kedves (nyelvtanuló) barátom, amikor azt kérdezed: mit mondjak erről a témáról angolul, ha magyarul sincs róla véleményem? NINCS VÉLEMÉNYED? Pedig igen nagy szükséged lenne rá, mivel gyakran előfordul ám nyelvvizsgán és érettségin, hogy ki kell fejtened a véleményed, vagy véleményt kell cserélned vizsgázó társaddal.

Arról nem is beszélve, hogy hétköznapi vagy üzleti kommunikáció során is mutatkozik rá némi igény. De tudod mit? Igazad van, nem kellene meglepődnöm. Miért? Mert nem vagy hozzászokva, hogy véleményed legyen. Nagyrészt frontális oktatásban veszel vagy vettél részt, ahol (reményeim szerint növekvő számú kivételtől eltekintve) nem illik kérdezni és ezért - úgy érzed - a véleményed nem számít. Csak ritkán van lehetőséged arra, hogy kifejezd az érzéseid, hogy megtanuld előadni magad, és ha van is, akkor köszönöd szépen, inkább nem kérsz belőle. Egyébként is jobbnak látod nem elárulni a véleményed, mert szerinted senkit nem érdekel, vagy bajod lesz belőle vagy mit fognak szólni.  Inkább meghúzod magad, beszéljen más, majd más elmondja helyettem, amit gondolok, és ha szerencsém van, képviseli az érdekeim. Betökélted, hogy van jó válasz meg rossz válasz, de vélemény az nincs. Ezt várja tőled az (oktatási) rendszer. Mire a szóbeli vizsgára kerülsz, addigra a véleményed eltűnik, mint béka a habokban.

Miért baj ez?

Hogy-hogy miért? Ha nincs véleményed és nem mondasz semmit, a semmire nem fogsz pontot kapni. Megjegyezném, az is vélemény, hogy nincs véleményed vagy az, hogy miért nincs. Pár hete  az egyik próbavizsgán megkérdeztem egy lányt, mi a véleménye a modern művészetekről.  Mit tett ahelyett, hogy pánikba esett volna attól, mert nem sokat tud a modern művészetekről? Ezt válaszolta:   -  "A modern művészetekben nem vagyok otthon, nem szeretem a kiállításokat, de a graffiti tetszik." Ez így teljesen rendben van, nem gondolod? Különben is nyelvvizsgán vagy érettségin a vizsgáztatónak objektívnek kell maradnia, nem tárgyi tudást, hanem nyelvtudást értékel, szóval nyugodtan vállald csak fel azt a véleményt.

Másrészt akkor is gond, ha nincs véleményed, amikor épp visszajelzést kellene adnod. Például ha nem vagy elégedett a nyelvórákkal, de ezt csak a barátod fülébe sutyorgod bele, ahelyett, hogy megosztanád mondjuk a tanárral, akire leginkább tartozik, hogy tudjatok együtt javítani a dolgon. Hidd el, sokan kíváncsiak a véleményedre, ne kelljen könyörögni érte. Töltsd ki azt a kérdőívet, használd a gondolataid, ha változást akarsz.

Hogyan?

Hogy mondod? Mégis úgy érzed, van véleményed? Még szép hogy van!  Csak azt nem tudod sokszor hogyan, milyen formában kellene megosztanod. Azt gondolod, hogy akkor jó a véleményformálás, ha megjegyzést teszel, mindenre, mindenkire. Sokszor azt is összetéveszted, mi számít véleménynek és mi számít ténynek. Inkább fejtsd ki a véleményed konstruktív módon, hogy az is aki kapja, az is aki adja elégedett legyen. Az alábbiakban kiderül (a teljesség igénye nélkül), hogy a jó öreg I think és In my opinion kifejezéseken túl is van élet.

Lehetsz meggyőző, ha nagyon fontosnak tartod a véleményed és fontos neked, hogy a másik fél is átgondolja az érveidet:

“I’m absolutely convinced that…”

“I strongly believe that…”

“There’s no doubt in my mind that…”

vagy akár semleges, ha a meggyőzés nem, csak a közlés a célod:

“As far as I’m concerned…”

“I tend to think that…”

“I suppose that…”

Sőt beszélhetsz saját szubjektív tapasztalatból kiindulva

“I don’t know about other people, but I can say…”

“What I’ve found is…”

“As I see it…”

 És igen olyan is előfordul, hogy objektíven sokak által osztott véleményt adsz át:

“Some people say that…”

“It is considered…”

“It is generally accepted that…”

Egy biztos, ha azt akarod, hogy legyen véleményed olvass, tájékozódj, figyelj és kérdezz!  Kérdezz meg másokat az álláspontjukról, de ne csak kérdezd, hallgasd is meg őket és reagálj. Szóval ha kérdezik, hogy mit gondolsz, kapcsold ki a robotpilótát és mondd inkább: van véleményem angolul (is) és nem félek használni!