Még nem késő beszerezni pár angolos ajándékot, de remek last minute ötlet a karácsonyi képeslap is. A teljesség igénye nélkül válogattam néhány darabot a virtuális világból, hátha kedvünk szottyan írni egyet angolul.
Ha engem kérdezel én (b)írom nagyon is, de nem vagyok biztos benne, hogy sokan osztják a lelkesedésem. A nyelvtanulók egy része vagy nem szereti az írást, vagy egyszerűen nem vesz tudomást a létezéséről.
Régóta tanulmányozom a nyelvtanulókat és megfigyeltem, hogy a hozzáállás szinte minden, nagyban múlik rajta a nyelvtanulás sikere vagy kudarca. Gyakran találkozom visszatérő viselkedéselemekkel rendelkező nyelvtanuló típusokkal, és sokat agyalok, hogyan kellene „megszerelni” a berögzült, és nem túl hasznos szokásaikat, mert bizony néha nem ártana. Ha az alábbiakban esetleg magadra ismersz, ne félj változtatni!
Rendszeresen kérdezik tőlem: magánóra vagy nyelvtanfolyam? Én meg azt mondom erre, hogy márpedig mindkettőt ki kell próbálni. Azt kell csupán tudnod mi a célod, milyen a személyiséged, mi motivál és a tanulás melyik fázisánál tartasz.
Mielőtt a lányaim megszülettek feltett szándékom volt, hogy (angol tanár lévén) kizárólag angolul beszélek majd hozzájuk születésüktől fogva, mert – gondoltam én – mennyivel könnyebb lesz nekik később az angol és egyébként is roppant cuki, ha egy kétéves angolul (is) csacsorászik. Ezen felbuzdulva még pocakos koromban megnéztem egy bemutató órát, ahol voltak 15 hónapos(!) gyerekek is, beszereztem az összes fellelhető angol gyerekdal CD-t, a tesómtól kaptunk tapogatós könyvet, szóval minden adott volt. De mégsem úgy lett, ahogy terveztem!